Remélhetőleg minél hamarabb végzek a második felével is, addig is jó olvasgatást az első feléhez. :)
ui.: A történet végén megtaláljátok az eredeti (angol) változatnak a linkjét is.
Jeff the killer
Idézet a helyi újságból:
Baljós, ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon.
A megmagyarázhatatlan gyilkosságok hete után a baljós, ismeretlen gyilkos még mindig emelkedik (erre nem találtam jobb fordítást sajnos). Miután kevés bizonyítékot találtak, egy fiatal fiú azt állította, hogy túlélte egy gyilkos támadását, és bátran elmondta a történetet.
"Rosszat álmodtam, és felkeltem az éjszaka közepén," -mondja a fiú,- "Láttam, hogy valamiért nyitva volt az ablak, pedig emlékszem, hogy bezártam mielőtt aludni mentem. Felkeltem, és becsuktam még egyszer. Később egyszerűen kúsztam a takaróm alatt, és megpróbáltam visszaaludni. Ekkor volt egy furcsa érzésem, mintha valaki nézett volna. Felnéztem, és majdnem kiugrottam az ágyamból. Egy kis fénysugár világított be a függönyök között, és ott volt egy szempár. Ezek nem szokványos szemek voltak; azok sötét, baljós szemek voltak. Azok határolódtak feketére és... egyszerűen megrémített. Ekkor láttam a száját. Egy hosszú, borzasztó mosolyt csinált, felállt a szőr az egész testemen. Az alak ott állt, figyelt engem. Végezetül, ezekután úgytűnt, mitha azt mondta volna, örökké. Egy egyszerű kifejezés, de csak ilyen a módon tudott beszélni egy őrült ember."
"Azt mondta, "Menj aludni." Sikítottam, ezt váltotta ki belőlem. Felhúzott egy kést; megcélozta a szívemet. Felugrott az ágyam tetejére, harcoltam vele; ütöttem, rúgtam, körbe fordultam, ő megpróbált újra leütni engem. Ekkor felbukkant az apám. A férfi dobta a kést, és beleállt az apám vállába. A férfi valószínűleg végzett volna vele, ha az egyik szomszéd nem riasztotta volna a rendőröket."
"Ők behajtottak a parkolóba, és futottak az ajtó felé. A férfi megfordult, és futott lefelé a folyosón. Hallottam egy hangot, mintha üveg törött volna. Ahogy kijöttem a szobámból, láttam az ablakot, hogy a házam hátuljánál törött ki (ezen még gondolkozok xD). Kinéztem, hogy látni-e, ahogyan eltűnik a messzeségbe. Elmondhatok neked egy dolgot, én soha nem fogom elfelejteni azt az arcot. Azok a hideg, ördögi szemek, és az az elmebeteg mosoly. Ezek soha nem hagyják el a fejemet."
A rendőrség még mindig keresi ezt az embert. Ha valaki látja, és illik rá a leírás ebből a történetből, vegye fel a kapcsolatot a helyi rendőrséggel.
Jeff és a családja éppen most költözik az új városba. Az apukáját előléptették a munkahelyén, és úgy gondolták, hogy a legjobb lenne neki egy álomlakásban élni. Jeff és a bátyja Liu nem panaszkodhatnak. Egy új, jobb ház. Mit nem lehet ezen szeretni? Ahogy kezdtek kipakolni, az egyik szomszéd meglátogatta őket.
"Helló,"-mondta,-"Barbara vagyok; veletek szemben, az utca túloldalán élek. Nos én csak be akartam mutatkozni, és bemutatni a fiamat." Megfordul, és odahívja a fiát. "Billy, ők az új szomszédaink."-Billy köszön, és vissza fut játszani az udvarukba.
"Nos,"-monsja Jeff anyukája,- "Mi most költöztünk ide; megkelle mutatnunk, hogy idők akarunk szánni a szomszédokra. Most, mi megyünk a partira, és kész." Jeff kezdett beszélni, de abbahagyta, tudván, hogy nem tehet semmit. Amikor az anyukája beszél valamiről, az lesz. Odament a szobájához, és lehuppant az ágyára. Ott ült, nézte a mennyezetet, amikor hirtelen furcsa érzés fogta el. Nem pont a fájdalom, de... egy furcsa érzés. Figyelmen kívül hagyta, mint a többi véletlenszerű érzelmet. Hallotta, hogy az anyukája lehívta a dolgáért, és ő lement érte.
A következő nap, Jeff lement a lépcsőn, reggelizett, és készült az iskolára. Ahogy ült, ette a reggelijét, megint ugyanazt érezte. Viszont ezúttal erősebb volt. Ez már kicsit fájt neki, de megint figyelmen kívül hagyta. Ahogy ő és Liu befejezték a reggelit, lesétáltak a buszmegállóba. Ott ülve várták a buszt, és ekkor hirtelen egy centivel felettünk néhány gördeszkás gyerek ugratta át őket. Mindketten felugrottak meglepődésükben. "Héjj, mi a pokol?"
A gyerek leszállt, és visszafordult hozzájuk. 'Felrúgta' a gördeszkáját, és elkapta a kezével. Úgy tűnt, a gyerek 12 éves; 1 évvel fiatalabb, mint Jeff. Aeropostale inget, és szaggatott farmert viselt.
"Jó, jó, jó. Úgy néz ki, kaptunk néhány új húst." Hirtelen két másik gyerek jelent meg. Egy szupervékony, és egy hatalmas. "Nos, mivel ti újak vagytok itt, szeretném bemutatni magunkat, ott van Keith." Jeff és Liu nézte a vékony gyereket. Kábult arca volt, ahogy elvárják egy havertól. "És ő Troy." Nézték a dagadt gyereket. Egy kád beszélő zsír. Ez a srác úgy nézett ki, mint aki nem gyakorolta a mászást. [értsd: baba korban nem mászott.]
"És én,"-mondja az első gyerek.- "Randy vagyok. Most, minden gyerek ezen a környéken alacsony áron vehet buszjegyet, ha érted, mire gondolok." Liu felállt, kész volt kiütni a gyereket, amikor az egyik barátja kést rántott rá. "Tsk, tsk, tsk, reméltem, hogy a szövetkezni tudunk, de látom, hogy a keményebbik utat választjátok." A gyerek odament Liuhoz, és kivette a pénztárcáját a zsebéből. Jeff megint ugyanazt érezte, mint korábban. Most igazán erős volt; egy égető érzés. Felállt, de Liu intett, hogy üljön le. Jeff figyelmen kívül hagyta, és odalépett a gyerekhez.
"Idefigyelj te ki punk, add vissza a báttyám pénztárcáját, vagy..." Randy elteszi a pénztárcát a zsebébe, és előkapja a saját kését.
"Igen? És mit fogsz tenni?" Amint befejezte a mondatát, Jeff beleütött a gyerek orrába. Ahogy Randy odanyúlt az arcához, Jeff megragadta a gyerek csuklóját, és eltörte. Randy sikított, és Jeff kikapta a kezéből a kést. Troy és Keith rohant Jeff felé, de Jeff túl gyors. A földre dobdta Randyt. Keith lecsapott rá, de Jeff lebukott, és átszúrta a karját. Keith elejtette a kést, és síkoltozva a földre esett. Troy is rohant, de Jeffnek nincs is szüksége a késre. Csak behúzott egy egyenest Troy gyomrába, és Troy összeesett. Ahogy elesett lehányt mindent. Liu nem tehetett semmit, de csodálkozva nézte Jeffet.
"Jeff hogy vagy?"-ez minden, amit mondott. Látták az érkező buszt, és tudták, hogy őket fogják hibáztatni az égészért. Tehát elkezdtek olyan gyorssan futni, ahogy csak tudtak. Ahogy futottak, visszanéztek, és látták, a busz sofőr futott át Randyhez, és a többihez. Ahogy Jeff és Liu megérkezett az iskolába, nem merték elémondani, hogy mi történt. Csak ültek, és hallgattak. Liu csak azon gondolkozott, ahogy a testvére elverte azt a pár gyereket, de Jeff tudta, hogy több volt. Ez valami ilyesztő. Ahogy elfogta az az érzés, úgy érezte, hogy érős, és vágyat érzett, hogy bántson valakit. Nem tehetett mást, minthogy hallgatott. Amit érzett, az a furcsa érzés, elmúlt, és nem jött vissza egész nap az iskolában. Még akkor sem, amikor hazafelé sétált. Amikor hazaért, a szülei megkérdezték, hogy mi volt aznap, és ő azt mondta, kissé baljós hangon, "Ez egy csodálatos nap volt." A következő reggel kopogást hallott a bejárati ajtótól. Lement, és két rendőrtisztet talált az ajtóban, az anyukája visszanézett dühös tekintettel.
"Jeff, ezek a tisztek azt mondták nekem, hogy megtámadtál 3 gyereket. Nem szabályosan küzdöttél, és leszúrtad őket. Leszúrtad, fiam!" Jeff tekintete a padlóra esett, mutatja az anyja, hogy ez igaz.
"Anya, ők voltak azok, akik kést rántottak rám, és Liura."
"Fiam,"-mondja az egyik zsaru,-"Mi megtaláltuk a három gyereket, kettő leszúrtat, és egyet zúzódásokkal a gyomrán, és mi tanúkkal bizonyítjuk, hogy te elmenekültél a színhelyről. Most mit mondasz nekünk?" Jeff tudta, hogy nem teheti. Mondhatná, hogy Liu volt a támadó, de nincs rá bizonyíték, hogy ő támadott először. Azt nem tudta mondani, hogy nem voltak érzelmei, mivel igazság szerint voltak. Tehát Jeff nem tudta megvéde magát, vagy Liut.
"Fiam, hívd le a testvéredet." Jeff nem tudott mit csinálni, mivel ő volt az, aki elverte az összes gyereket.
"Uram, én...én voltam. Én egyedül vertem meg a gyerekeket. Liu megpróbált visszatartani, de nem tudott megállítani." A zsaruk egymásra néznek, és bólintanak.
"Nos kölyök, úgy néz ki, mint egy éve Juvy-ban..."
"Várjon!"-mondja Liu. Mindenki felnéz, és látják, hogy van nála egy kés. A tiszt előrántja a fegyverét, és Liura szegezi.
"Én voltam, én vertem el azokat a kis punkokat. Vannak bizonyítékaim." Felemeli az ujjait, és mutatja a vágásokat, és a zúzódásokat, amiket harcben lehet szerezni.
"Fiam, csak tedd le a kést,"-mondja a tiszt. Liu feltartotta a kést, és beledobta a földbe. Feltette a kezét, és odasétált a zsarukhoz.
"Ne Liu, én voltam! Én tettem!"-Jeff arcán könnyek csorognak.
"Huh, szegény tesó. Megpróbálta átvenni a vádat, amit én csináltam. Nos, fogjanak el." A rendőrök kivezették Liut a járőrkocsihoz.
"Liu, mond meg, hogy én voltam! Mond meg! Én egyedül vertem el a kölyköket!" Jeff anyukája Jeff vállára teszi a kezét.
"Jeff kérlek, ne hazudj. Mi tudjuk, hogy ez Liu, nem tudod megállítani." Jeff tehetetlenül nézi, ahogy a zsaruk kocsija gyorsan elhajt benne Liuval. Pár percel később Jeff apja áll be a kocsifeljárón, és látja Jeff arcát, és tudja, hogy valami rossz történt.
"Fiam, fiam mi van itt?" Jeff nem tudott válaszolni. A hangszálai feszültek a sírástól. Helyette Jeff anyja odament az apjához, mert belülről megtörte a rossz hír, amikor Jeff sírt az utcán. Egy vagy több órával később Jeff visszament a házba, látta, hogy a szülei döbbentek, szomorúak, és csalódottak. Nem tudott rájuk nézni. Nem látta hogyan gondoltak Liura, amikor ez az ő hibája. Csak ment aludni, megpróbálta kiüríteni az elméjéből minden gondolatot. Két nap telt el, úgy, hogy semmi hír Liuról a JDC-ben. Nincsenek barátai, akikkel lóghatna. Semmi más, csa szomorúság, és bűntudat. Ez, egészen szombatig, amikor Jeffet felkelti az anyukája, boldog, derűs arcal.
"Jeff, ez az a nap."-mondja, miközben kihúzza a függönyt, és világosságot csinál a szobában.
"Mi, mi van ma?"-kérdezi Jeff, miközben ébredezik.
"Ma van Billy partija." Mostmár teljesen felébredt.
"Anya, csak viccelsz, ugye? Nem várhatod el, hogy bármilyen gyerek partijára menjek ezek után..." Hosszú szünet következett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése