Jeff the killer

Nos akkor itt, egy külön oldalon is publikálom a fordításomat, ezúttal egybe, az egészet! Jó olvasgatást. Nem garantálok semmit, mikor ezt a szöveget fordítottam nagyjából 0 volt a fix angol tudásom, amint újra blogolni fogok, átírom ezt is. /Frissítve 2015. 06. 22./

// Original (English version) here.//

Jeff the killer

(magyarul !!)

Idézet a helyi újságból:

Baljós, ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábon.

A megmagyarázhatatlan gyilkosságok hete után a baljós, ismeretlen gyilkos még mindig emelkedik (erre nem találtam jobb fordítást sajnos). Miután kevés bizonyítékot találtak, egy fiatal fiú azt állította, hogy túlélte egy gyilkos támadását, és bátran elmondta a történetet.

"Rosszat álmodtam, és felkeltem az éjszaka közepén," -mondja a fiú,- "Láttam, hogy valamiért nyitva volt az ablak, pedig emlékszem, hogy bezártam mielőtt aludni mentem. Felkeltem, és becsuktam még egyszer. Később egyszerűen kúsztam a takaróm alatt, és megpróbáltam visszaaludni. Ekkor volt egy furcsa érzésem, mintha valaki nézett volna. Felnéztem, és majdnem kiugrottam az ágyamból. Egy kis fénysugár világított be a függönyök között, és ott volt egy szempár. Ezek nem szokványos szemek voltak; azok sötét, baljós szemek voltak. Azok határolódtak feketére és... egyszerűen megrémített. Ekkor láttam a száját. Egy hosszú, borzasztó mosolyt csinált, felállt a szőr az egész testemen. Az alak ott állt, figyelt engem. Végezetül, ezekután úgytűnt, mitha azt mondta volna, örökké. Egy egyszerű kifejezés, de csak ilyen a módon tudott beszélni egy őrült ember."

"Azt mondta, "Menj aludni." Sikítottam, ezt váltotta ki belőlem. Felhúzott egy kést; megcélozta a szívemet. Felugrott az ágyam tetejére, harcoltam vele; ütöttem, rúgtam, körbe fordultam, ő megpróbált újra leütni engem. Ekkor felbukkant az apám. A férfi dobta a kést, és beleállt az apám vállába. A férfi valószínűleg végzett volna vele, ha az egyik szomszéd nem riasztotta volna a rendőröket."

"Ők behajtottak a parkolóba, és futottak az ajtó felé. A férfi megfordult, és futott lefelé a folyosón. Hallottam egy hangot, mintha üveg törött volna. Ahogy kijöttem a szobámból, láttam az ablakot, hogy a házam hátuljánál törött ki (ezen még gondolkozok xD). Kinéztem, hogy látni-e, ahogyan eltűnik a messzeségbe. Elmondhatok neked egy dolgot, én soha nem fogom elfelejteni azt az arcot. Azok a hideg, ördögi szemek, és az az elmebeteg mosoly. Ezek soha nem hagyják el a fejemet."

A rendőrség még mindig keresi ezt az embert. Ha valaki látja, és illik rá a leírás ebből a történetből, vegye fel a kapcsolatot a helyi rendőrséggel.

Jeff és a családja éppen most költözik az új városba. Az apukáját előléptették a munkahelyén, és úgy gondolták, hogy a legjobb lenne neki egy álomlakásban élni. Jeff és a bátyja Liu nem panaszkodhatnak. Egy új, jobb ház. Mit nem lehet ezen szeretni? Ahogy kezdtek kipakolni, az egyik szomszéd meglátogatta őket.

"Helló,"-mondta,-"Barbara vagyok; veletek szemben, az utca túloldalán élek. Nos én csak be akartam mutatkozni, és bemutatni a fiamat." Megfordul, és odahívja a fiát. "Billy, ők az új szomszédaink."-Billy köszön, és vissza fut játszani az udvarukba.

"Nos,"-monsja Jeff anyukája,- "Mi most költöztünk ide; megkelle mutatnunk, hogy idők akarunk szánni a szomszédokra. Most, mi megyünk a partira, és kész." Jeff kezdett beszélni, de abbahagyta, tudván, hogy nem tehet semmit. Amikor az anyukája beszél valamiről, az lesz. Odament a szobájához, és lehuppant az ágyára. Ott ült, nézte a mennyezetet, amikor hirtelen furcsa érzés fogta el. Nem pont a fájdalom, de... egy furcsa érzés. Figyelmen kívül hagyta, mint a többi véletlenszerű érzelmet. Hallotta, hogy az anyukája lehívta a dolgáért, és ő lement érte.

A következő nap, Jeff lement a lépcsőn, reggelizett, és készült az iskolára. Ahogy ült, ette a reggelijét, megint ugyanazt érezte. Viszont ezúttal erősebb volt. Ez már kicsit fájt neki, de megint figyelmen kívül hagyta. Ahogy ő és Liu befejezték a reggelit, lesétáltak a buszmegállóba. Ott ülve várták a buszt, és ekkor hirtelen egy centivel felettünk néhány gördeszkás gyerek ugratta át őket. Mindketten felugrottak meglepődésükben. "Héjj, mi a pokol?"

A gyerek leszállt, és visszafordult hozzájuk. 'Felrúgta' a gördeszkáját, és elkapta a kezével. Úgy tűnt, a gyerek 12 éves; 1 évvel fiatalabb, mint Jeff. Aeropostale inget, és szaggatott farmert viselt.

"Jó, jó, jó. Úgy néz ki, kaptunk néhány új húst." Hirtelen két másik gyerek jelent meg. Egy szupervékony, és egy hatalmas. "Nos, mivel ti újak vagytok itt, szeretném bemutatni magunkat, ott van Keith." Jeff és Liu nézte a vékony gyereket. Kábult arca volt, ahogy elvárják egy havertól. "És ő Troy." Nézték a dagadt gyereket. Egy kád beszélő zsír. Ez a srác úgy nézett ki, mint aki nem gyakorolta a mászást. [értsd: baba korban nem mászott.]

"És én,"-mondja az első gyerek.- "Randy vagyok. Most, minden gyerek ezen a környéken alacsony áron vehet buszjegyet, ha érted, mire gondolok." Liu felállt, kész volt kiütni a gyereket, amikor az egyik barátja kést rántott rá. "Tsk, tsk, tsk, reméltem, hogy a szövetkezni tudunk, de látom, hogy a keményebbik utat választjátok." A gyerek odament Liuhoz, és kivette a pénztárcáját a zsebéből. Jeff megint ugyanazt érezte, mint korábban. Most igazán erős volt; egy égető érzés. Felállt, de Liu intett, hogy üljön le. Jeff figyelmen kívül hagyta, és odalépett a gyerekhez.

"Idefigyelj te ki punk, add vissza a báttyám pénztárcáját, vagy..." Randy elteszi a pénztárcát a zsebébe, és előkapja a saját kését.

"Igen? És mit fogsz tenni?" Amint befejezte a mondatát, Jeff beleütött a gyerek orrába. Ahogy Randy odanyúlt az arcához, Jeff megragadta a gyerek csuklóját, és eltörte. Randy sikított, és Jeff kikapta a kezéből a kést. Troy és Keith rohant Jeff felé, de Jeff túl gyors. A földre dobdta Randyt. Keith lecsapott rá, de Jeff lebukott, és átszúrta a karját. Keith elejtette a kést, és síkoltozva a földre esett. Troy is rohant, de Jeffnek nincs is szüksége a késre. Csak behúzott egy egyenest Troy gyomrába, és Troy összeesett. Ahogy elesett lehányt mindent. Liu nem tehetett semmit, de csodálkozva nézte Jeffet.

"Jeff hogy vagy?"-ez minden, amit mondott. Látták az érkező buszt, és tudták, hogy őket fogják hibáztatni az égészért. Tehát elkezdtek olyan gyorssan futni, ahogy csak tudtak. Ahogy futottak, visszanéztek, és látták, a busz sofőr futott át Randyhez, és a többihez. Ahogy Jeff és Liu megérkezett az iskolába, nem merték elémondani, hogy mi történt. Csak ültek, és hallgattak. Liu csak azon gondolkozott, ahogy a testvére elverte azt a pár gyereket, de Jeff tudta, hogy több volt. Ez valami ilyesztő. Ahogy elfogta az az érzés, úgy érezte, hogy érős, és vágyat érzett, hogy bántson valakit. Nem tehetett mást, minthogy hallgatott. Amit érzett, az a furcsa érzés, elmúlt, és nem jött vissza egész nap az iskolában. Még akkor sem, amikor hazafelé sétált. Amikor hazaért, a szülei megkérdezték, hogy mi volt aznap, és ő azt mondta, kissé baljós hangon, "Ez egy csodálatos nap volt." A következő reggel kopogást hallott a bejárati ajtótól. Lement, és két rendőrtisztet talált az ajtóban, az anyukája visszanézett dühös tekintettel.

"Jeff, ezek a tisztek azt mondták nekem, hogy megtámadtál 3 gyereket. Nem szabályosan küzdöttél, és leszúrtad őket. Leszúrtad, fiam!" Jeff tekintete a padlóra esett, mutatja az anyja, hogy ez igaz.

"Anya, ők voltak azok, akik kést rántottak rám, és Liura."

"Fiam,"-mondja az egyik zsaru,-"Mi megtaláltuk a három gyereket, kettő leszúrtat, és egyet zúzódásokkal a gyomrán, és mi tanúkkal bizonyítjuk, hogy te elmenekültél a színhelyről. Most mit mondasz nekünk?" Jeff tudta, hogy nem teheti. Mondhatná, hogy Liu volt a támadó, de nincs rá bizonyíték, hogy ő támadott először. Azt nem tudta mondani, hogy nem voltak érzelmei, mivel igazság szerint voltak. Tehát Jeff nem tudta megvéde magát, vagy Liut.

"Fiam, hívd le a testvéredet." Jeff nem tudott mit csinálni, mivel ő volt az, aki elverte az összes gyereket.

"Uram, én...én voltam. Én egyedül vertem meg a gyerekeket. Liu megpróbált visszatartani, de nem tudott megállítani." A zsaruk egymásra néznek, és bólintanak.

"Nos kölyök, úgy néz ki, mint egy éve Juvy-ban..."

"Várjon!"-mondja Liu. Mindenki felnéz, és látják, hogy van nála egy kés. A tiszt előrántja a fegyverét, és Liura szegezi.

"Én voltam, én vertem el azokat a kis punkokat. Vannak bizonyítékaim." Felemeli az ujjait, és mutatja a vágásokat, és a zúzódásokat, amiket harcben lehet szerezni.

"Fiam, csak tedd le a kést,"-mondja a tiszt. Liu feltartotta a kést, és beledobta a földbe. Feltette a kezét, és odasétált a zsarukhoz.

"Ne Liu, én voltam! Én tettem!"-Jeff arcán könnyek csorognak.

"Huh, szegény tesó. Megpróbálta átvenni a vádat, amit én csináltam. Nos, fogjanak el." A rendőrök kivezették Liut a járőrkocsihoz.

"Liu, mond meg, hogy én voltam! Mond meg! Én egyedül vertem el a kölyköket!" Jeff anyukája Jeff vállára teszi a kezét.

"Jeff kérlek, ne hazudj. Mi tudjuk, hogy ez Liu, nem tudod megállítani." Jeff tehetetlenül nézi, ahogy a zsaruk kocsija gyorsan elhajt benne Liuval. Pár percel később Jeff apja áll be a kocsifeljárón, és látja Jeff arcát, és tudja, hogy valami rossz történt.

"Fiam, fiam mi van itt?" Jeff nem tudott válaszolni. A hangszálai feszültek a sírástól. Helyette Jeff anyja odament az apjához, mert belülről megtörte a rossz hír, amikor Jeff sírt az utcán. Egy vagy több órával később Jeff visszament a házba, látta, hogy a szülei döbbentek, szomorúak, és csalódottak. Nem tudott rájuk nézni. Nem látta hogyan gondoltak Liura, amikor ez az ő hibája. Csak ment aludni, megpróbálta kiüríteni az elméjéből minden gondolatot. Két nap telt el, úgy, hogy semmi hír Liuról a JDC-ben. Nincsenek barátai, akikkel lóghatna. Semmi más, csa szomorúság, és bűntudat. Ez, egészen szombatig, amikor Jeffet felkelti az anyukája, boldog, derűs arcal.

"Jeff, ez az a nap."-mondja, miközben kihúzza a függönyt, és világosságot csinál a szobában.

"Mi, mi van ma?"-kérdezi Jeff, miközben ébredezik.

"Ma van Billy partija." Mostmár teljesen felébredt.

"Anya, csak viccelsz, ugye? Nem várhatod el, hogy bármilyen gyerek partijára menjek ezek után..." Hosszú szünet következett.

"Jeff, mindketten tudjuk, mi történt. Azt hiszem, hogy ez a parti fényt vet az elmúlt napokra. Most öltözz."' Jeff anyja kimegy a szobából, és le a földszintre, hogy rendbe szedje magát. Jeff harcolt magával, hogy felkeljen. Véletlenszerűen kiválasztott egy felsőt, és mellé egy farmert, és lement a lépcsőn. Látta az anyját, és az apját teljesen felöltözve; az anyukája egy szép öltözetben, az apukája öltönyben. Azon gondolkozott, hogy miért vettek fel divatos ruhát egy gyerek partira?

"Fiam, ez minden, amiben jössz?"-mondja Jeff anyja.

"Jobb, mintha túl sok lenne."-mondja. Az anyja elnyomta az érzést, ami ordított róla, és mosolygott.

"Most Jeff, lehet, hogy túlzottan kiöltöztünk, de hogy tudnánk másképp jó benyomást kelteni."-mondja az apja. Jeff morgott, és visszament a szobájába.

"Nincs semmi divatos ruhám!"-kiabált le a földszintre.

"Csak nézz valamit."-szólítja fel az anyja. Körbe nézett a szekrényében. Talált egy pár fekete ünneplő nadrágot, amit különleges alkalmakkor viselt, és egy trikót. Nem talált egy olyan pólót sem, ami megfelelt az elképzeléseinek. Körülnézett, és talált egy csíkos és egy mintás inget, de egyik sem ment a nadrághoz. Végül talált egy kapucnist, és felvette azt.

"Ez az öltözeted?"-kérdezik. Az anyukája az órájára nézett. "Oh, nincs időnk lecserélni. Csak menjünk." Mondta, miközben terelte kifelé Jeffet, és az apját az ajtón. Átmentek az utcán, Barbara és Billy házába. Kopogtak az ajtón, és megjent Barbara, megnézte Jeff szüleit, hogy mennyire kiöltöztek. Ahogy mentek be, Jeff látta, hogy mindenhol felnőttek vannak, és nincs gyerek.

"A gyerekek kint vannak az udvaron. Jeff, mi lenne, ha kimennél, és megismerkednél velük?"-mondja Barbara.

Jeff kiment az udvarra, ami tele volt gyerekkel. Fúrcsa cowboy jelmezekben rohangáltak, és mindenki lötte a másikat műanyag fegyverekkel. Hirtelen odament hozzá egy gyerek, és odanyújtott neki egy játék pisztolyt, és egy kalapot.

"Héj. Játszol?"-mondta.

"Ah, nem kölyök. Túl öreg vagyok ehhez." A gyerek kiskutya szemekkel nézett rá.

"Kéred?"-mondja a gyerek. "Rendben,"-mondja Jeff. Felvette a kalapot, és úgy tett, mintha lőné a gyereket. Az volt az első gondolata, hogy ez totál nevetséges, de kezdte magát tényleg jól érezni. Már régen nem érezte magát ilyen nagyszerűen, de ez az első alkalom, hogy nem Liun jár az esze. Tehát játszott a gyerekekkel, egészen addig, míg egy zajt nem hallott. Egy furcsa, gördülési zaj. 

Aztán megütötte. Randy, Troy és Keith átugrottak a kerítés felett a gördeszkájukkal. Jeff elejtette a hamis fegyvert, és letépte a kalapot. Randy égő gyűlölettel nézett Jeffre.

"Heló, Jeff, ugye?"-mondja. "Mi még nem végeztünk az ügyünkkel." Jeff látja a sebes orrát. 

"Gondolom, kvittek vagyunk. Én kivertem, a szart belőled, te meg a JDC-be küldted a bátyámat."

Randy dühös szemekkel néz. "Oh nem, még nincs vége, én fogok nyerni. Lehet, hogy egy nap széttrúgtad a seggünket, de nem ma." Ahogy mondja, Randy nekirohant Jeffnek. Mindketten a földre estek. Randy bevert egyet Jeff orrába, és Jeff megragadta őt a fülénél és a fejénél fogva. Jeff lelökte magáról Randyt, és mindketten felálltak. A gyerekek ordítottak, és a szülők futottak kifelé a házból. Troy és Keith mindketten fegyvert rántottak a zsebükből.

"Senki ne szakítsa meg, vagy belek fonak repkedni!"-mondják. Randy előránt egy kést, Jeffre szegezi, és beleszúrt a vállába.

Jeff ordított egyet és térdre rogyott. Randy elkezdte rúgni az arcát. Miután hármat belerúgott elkapta Randy lábát, és kicsavarta, ezáltal Randy földre esett. Jeff fölállt, és elindult a hátsó ajtó felé. Troy elkapta.

"Segítség kell?" Felhajtja hátul Jeff gallérját, és eldobja őt a terasz ajtóhoz. Ahogy Jeff próbál felállni, mindig visszarúgja a földre. Randy ismételten elkezdi rugdosni Jeffet, egészen míg vért nem köhögött fel.

"Gyerünk Jeff, küzdj velem!" Felszedi Jeffet, és behajítja a konyhába. Randy lát egy üveg vodkát a pulton, és összetöri Jeff fején.

"Küzdj!" Visszadobja Jeffet a nappaliba.

"Gyerünk Jeff, nézz engem!" Jeff felnéz, az arca tele van vérrel. "Én voltam az, aki a bátyádat a JDC-be küldte! És te most itt ülsz, és hagyod hogy ott rohadjon egész évben. Szégyenkezned kellene!" Jeff kezd felkelni.

"Oh végre! Felkelsz, és harcolsz." Jeff most talpra áll, vérrel és vodkával az arcán. Megint érzi azt a furcsa érzést, amit nem érzett egy ideje. "Vége. Fent van!"-mondja Randy, miközben nekimegy Jeffnek. Ez van, amikor ez történik. Valami belső Jaff kipattan. A lelke elpusztul, minden ép esze elmegy, minden amit tesz, hogy gyilkol. Megragadja Randyt, és lehajta a földre. Rááll, és ütéseket már egyenesen a szívébe. Az ütéstől Randy szíve megáll. Ezért Randy elkezdi kapkodni a levegőt. Jeff lecsap rá. Ütés, ütés után, vér ömlik Randy testéből, míg nem vesz egy utolsó lélegzetet, és meghal.

Mindenki Jeffet nézte. A szülei, a síró gyerekek, még Troy és Keith is. Annak ellenére, hogy alig tudták nézni, Jeffre céloztak a fegyverrel. Jeff látja a fegyvert és felfut a lépcsőre. Ahogy fut, Troy és keith tüzet nyitnak rá, minden golyó mellé megy. Jeff felfut a lépcsőn. Hallja, hogy Troy és Keith ott jön mögötte. Ahogy az utolsó fordulóban sem találják el, Jeff elhajol a fürdőszobába. 

Megragadja a törülközőtartót, és kitépi a falból. Troy és Keith utánafutnak, és készítik a késeket. Troy Jeff felé lendíti a kését, aki elhátrál, és beleüt a törülközőtartóval Troy arcába. Troy összeesik, és most minden Keithre marad. Ő sokkal mozgékonyabb, mint Troy, és elhajol, amikor Jeff felé lendíti a törülközőtartót. Elejti a kést, és megragadja Jeffet a nyakánál fogva. És beleveri a falba. A polc tetejéről ráesett a fehérítő. Megégette őket, és mindketten elkezdtek sikoltozni. Jeff megtörölte a szemét, ahogyan csak tudta. Felhvette a törülközőtartót, és megsuhintotta egyenesen Keith feje felé. Ahogy ott fekszik, és elvérzik, Jeff baljósan mosolyog. 

"Mi olyan vicces?"-kérdezi Jeff. Keith előhúz egy öngyújtót, és meggyújtsa. "Az a vicces," mondja-"hogy ami beborít az fehérítő és alkohol." Jeff szeme kiszélesedett, amikor Keith neki dobta az öngyújtót. Ahogy hozzá ér, lángra gyullad az alkohol a vodkában. Míg az alkohol égett rajta, a fehérítő fehérítette a bőrét. Jeff száját egy szörnyű sikítás hagyta el, amikor meggyulladt.  

Megpróbálta magáról lerázni a tüzet, de sétáló pokollá változott. Kiszaladt az előszobába, és leesett a lépcsőn. Mindenki elkezdett sikoltozni, ahogy látták Jeffet, ledőlt a földre, és majdnem meghalt. Az utolsó, amit Jeff látott, az az anyja, és egy másik szülő, aki megpróbálta eloltani a lángot. Ekkor elájult.

Mikor Jeff felkelt, körbe volt tekerve az arca. Nem látott semmit, de úgy érezte, hogy gipsz van a vállán, és az egész testén. Megpróbált felállni, de rájött, hogy volt valami cső a karján, és amikor megpróbált felállni, leesett, és egy nővér rohant be.

"Nem hiszem, hogy már kikelhetsz az ágyból."-mondja, miközben visszateszi az ágyra, és visszateszi a csövet. Jeff ült, nem látott, nem tudta, hogy mi van a környezetében. Végül, egy órával később hallotta az anyukáját.

"Édesem, jól vagy?"-kérdezi. Jeff nem tudott válaszolni, mivel az arca be volt borítva, és nem tudott beszélni. "Oh, édesem, van egy jó hírem. Miután a tanúk azt mondták a rendőrségnek, hogy Randy megint megpróbált megtámadni, úgy döntöttek, hogy hagyják Liut elmenni." Ettől Jeff majdnem felugrott, de félúton eszébe jutott, hogy a cső kijön a karjából. "Liu holnap jön ki, és akkor megint együtt lehettek."

Jeff anyukája megöleli Jeffet, és búcsút mond neki. A következő hetekben Jeff meglátopgatt a családját. Aztán eljött az a nap is, amikor a kötéseket el kell  távolítani. Az egész család ott nézte, hogy hogyan fog kinézni. Ahogy az orvos lebontotta a kötést Jeff arcáról mindenki szépen ült. Vártak, amíg az utolsó kötést is eltávolították az arcáról.

"Reméljük a legjobbat,"-mondja a doktor. Gyorsan lehúzta a ruhát; hagyta, hogy a többiek szemügyre vegyék.

Jeff anyja sikított attol a látványtól, amilyen az arca volt. Liu és Jeff apja megdöbbenten bámulta az arcát.

"Mi? Mi történt az arcommal?"-mondja Jeff. Kirohant az ágyból, és szaladt a fűrdő szobába. 

Megnézte a tükörben, és látta szorongás okát. Az arca. Ez... szörnyű. Az ajka mély vörösre égett. Az arca tiszta fehérre égett, és a haja barnáról feketére pörkölődött. Lassan az arcához emelte a kezét. Most egyfajta bőrt érez. Visszanézett a családjára, majd vissz a tükörbe.

"Jeff,"-mondja Liu,- "Nem olyan rossz..."

"Nem olyan rossz?"-mondja Jeff,- "Ez tökéletes!" A családja egyaránt meglepődött. Jeff nevetni kezdett, szülei akaratlanul is észrevették, hogy a bal szeme, és a keze is rángatózott.

"Öh... Jeff, jól vagy?"

"Jól? Soha nem voltam még jobban! Ha ha ha ha ha haaaaa, nézz engem. Ez az arc tökéletesen illik hozzám!" Nem tudta abbahagyni a nevetést. Végig simította az arcát ez az érzés. Megnézte a tükörben. Mi okozta ezt? Nos, talán emlékeznek, hogy amikor jeff harcolt Randyvel valami az agyában el vette a józan eszét. Most megmaradt, mint egy őrült gyilkológép, de ezt a szülei nem tudták.

"Doktor,"-mondja Jeff anyja, "Az én fiam... tudja, jól van. A fejében?"

"Ó igen, ez a viselkedés jellemző azokra a betegekre, akik nagyon nagy mennyiségű fájdalom csillapítót kapnak. Ha a viselkedése nem változik néhány héten belül, hozza vissza ide, és mi elvégzünk rajta egy pszichológiai tesztet."

"Oh, köszönöm doktor." Jeff anyja odament Jeffhez. "Jeff, édesem. Ideje menni."

Jeff tekintete elszakad tükörtől, de az arcán még mindig ott van az az őrült mosoly. "Kay mommy, ha ha haaaaaaaaaaaa!"-az anyja megragadta a vállát, és elvették a ruháit.

"Ez az, ami bejött,"-mondja a hölgy a pultnál. Jeff anyukája lenézett, és látta a fekete nadrágot és a fehér kapucnist, amit a fia viselt. Most tiszta volt a vértől, és össze volt varrva. Jeff anyukája bevezette őt a szobába, és ráadta a ruhákat. Aztán elment, nem tudván, hogy ez volt az utolsó nap az életéből.

Aznap este Jeff anyja egy hangra, ami a fürdőszobából jött. Úgy hangzott, mintha valaki sírna. Lassan odament, hogy megnézze, mi volt az. Amikor benézett a fürdőbe, borzalmas látvány fogadta. 

Jeff vett egy kést, és mosolyt faragott vele az arcára.

"Jeff, te meg mit csinálsz?"-kérdezi az anyja.

Jeff ránézett az anyjára. "Anya, nem tudtam mosolyogni. Ez egy idő után fájt. Így örökké mosolyogni fogok. Jeff anyja észrevette  a szemét, feketébe gyűrűzött.

"Jeff a szemed!" Látszólag soha nem csukta le a zsemét.

"Nem láttam az arcomat. Elfáradtam, és a szemem kezdett lecsukódni. Kiégettem a szemhéjamat, és így örökké láthatom magamat, az új arcomat." Jeff anyja hátrálni kezdett, látta, hogy a fia megőrült. 

"Mi a baj anyu? Nem vagyok szép?"

"De fiam,"-mondja,-"de az vagy. Gy-gyere velem az apához, hogy így lássa az arcodat." Berohant a szobába, és felrázta Jeff apját, aki éppen aludt. "Édesem, kapd föl a fegyvert..." Megállt, amikor látta Jeffet az ajtóban, kezében egy késsel.

"Anyu, hazudtál." Ez az utolsó dolog, amit hallottak, amint Jeff nekik rohant a késsel, és kibelezte őket.

A testvére, Liu felébredt, megriadt valami zajtól. Nem hallott mást, így becsukta a szemét, és megpróbált visszaaludni. Amikor már az álom határán volt, hirtelen úgy érezte, intha figyelnék. Felnézett, de előtte Jeff befogta a száját. Lassan emelte a kést, készült, hogy belevágja Liuba. Liu próbált elmenekülni Jeff szorításából, verte itt-ott.

"Shhhhhhhh,"-mondja Jeff. "Csak menj aludni."