Alap kis valami..

Hát "szijjasztok"!

Először is bocsánatot kérek minden kedves -rendszeres- olvasótól, amiért nem volt már régóta új bejegyzés, de hát az időm nem engedte, meg ilyesmik. Tanultam töri órára kb. egész héten, ugyanis amit holnap kapok majd jegy, az fogja eldönteni a félévi jegyemet, tehát nagyon parázok. owo Na meg még nem csak törire kellett tanulnom. A másik dolog, ami miatt nem voltam, hogy ask-on megismertem egy csodálatos -személyiségű- lányt, kb egész nap az ő ask-ját bújtam stb, na meg az utóbbi időben el is kezdtem vele e-mail -ezni, és ennek én nagyon örülök. ˇ3ˇ Igen, e-mail... még létezik ilyen, olyan sajnálatos, hogy sokan elfelejtik ezeket a dolgokat, és csak a regisztrációra használják más közösségi oldalaknál, mint pl a facebook, és ha már a facebook-ot szóba hoztam, el mondom, hogy felfüggesztettem a face-m, tehát ott senki ne keressen egy darabig, csak hétfőn este, és csütörtökön -ma nem- este leszek 1-1 órát.
Szerintem akkor leírtam, hogy mivel töltöttem az elmúlt napjaimat, akkor következzen egy újabb favourite ask -kedvenc kérdés- : Hogy vagy?
Köszönöm szépen, nagyon jól, boldogságomnak részben az a bizonyos lány az oka ask-ról, [úgyhogy ha ezt olvasod Lejla, akkor büszke lehetsz magadra, és bocsi, hogy neveden szólítottalak, ha kell szerkesztem.] mostanság egyre jobban látom a világ azon oldalát, ami nem csak napfény, és kacagás... de ezt itt abbahagynám, akit érdekel, hogy hogyan vagyok, az úgy is érdeklődik. c:

Aztán... mostanság megint előjött nálam a versek iránti rajongás, és annyit olvastam "mostanság", hogy lett is egy kedvencem, amit nem sokára be is másolok ide, és remélem, hogy nektek is meg fog tetszeni, és, hogy megértitek a mondanivalóját. Viszont ami számomra nagyon meglepő volt, hogy ezt a verset egy magyar költő írtam -még hozzá a kedvencem-, és ha valaki először olvassa, nem is gondolná. :) Na és akkor jöjjön a vers: 

Ady Endre - A halál rokona

Én a halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,

Hervadva ha vágynak, a nőket,

A sugaras, a bánatos

Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák

Kisértetes, intő hivását,

A nagy Halál, a szent Halál

Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,

Sírókat és fölébredőket,

S dér-esős, hideg hajnalon

A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,

Könnyetlen sírást és a békét,

Bölcsek, poéták, betegek

Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,

Aki rokkant, aki megállott,

Aki nem hisz, aki borus:

A világot.

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Nyugodtan írhat bárki véleményt erről a versről, vagy akár hozzászólásban leírhatja a saját kedvencét, amiről majd mondok én is véleményt. Na szerintem ennyi lett volna a mai poszt, lehet, hogy még a mai nap folyamán, vagy holnap teszek fel valami féle kis kritikát, bár még nem tudom, hogy miről, de majd kitalálom, meg hát addig még történhetnek velem dolgok, amiről szívesen megosztanám veletek a véleményemet, de ha nyomon követitek a blogomat, akkor majd úgyis meglátjátok. 

További szép estét. ^^