Kifosztott, árva némaság, elhervadt mezők gyásza, színe-vesztett alkonyok fúlnak az éjszakákba.
Tűnődő álmok, arctalan moccanó tompa bánat, kinyújtózva ad helyet bennünk a hallgatásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése